"sayonara" wo kakusu futari ja naku
"sayonara" wo naku futari de itai
omoikaesu yori wasurete hoshii
soshite watashi wo kuuhaku ni oite
mou sugita hibi wo ottarishinaide

Mindenkinek jobb lesz így, nee? Elég volt csak megijeszteni vele, hogy elveszíthetek egy barátot. Aki akar, megtalál. A blog marad, másfél évem van benne. Meg hát Saga hasát törölni...

Take care~

Egyszerűen csak le akartam írni, hogy mi volt a hétvégén, milyen jól éreztem magam Gothika koncerten, és milyen jó volt kicsit kikapcsolódni... komolyan, ha fent vagyok msnen, egyszerűen semmi másra nincs időm, úgyhogy ezt be fogom szüntetni. x_X Csak akkor leszek fent, ha konkrétan akarok bezsélni valakivel, mert felszippantja az időmet az egész szar.

Nem tudom, hogy írok-e majd részletesebb beszámolót... sokan megtették már helyettem. Jó volt, szép volt, jól éreztem magam. Jó volt kicsit a többiekkel lenni. Mondjuk elég nagy hangulatingadozásaim voltak, néha sikítva pattogtam körbe-körbe, néha félholtan feküdtem-ültem a földön valahol, vagy kint a hideg levegőn.

Volt Rainbows. <3 És még vagy tizenöt kedvenc számommal sikerült bearanyozni az estémet, köszönöm. ♥

~~~~~~~~~~~~~

Elhatároztam, hogy holnap délután rendet rakok, pakolok-szortírozok. Kerestem a kommentelő Mirella-channak a tavaly tovemberi HEYHEYHEY-t, és egyszerűen össze-vissza vannak a cuccaim, és ez brutál. Persze tanulnom is kell holnap, de majd nem ragadok le sehol, és mindent megcsinálok. Muszály.

Boriii, találtam neked Fiúk a klubból-t, de csak a 3., 4., 5. évadot. Amint lesz helyem, elkezdem letölteni neked. <3

Lassan megyek aludni, csak még megnézem, hogy működik-e  a Spore, mert holnap vissza kell adnom a telepítőcdt. >_<

Október 27-től zárva lesz a meki felújításos átalakítás miatt. Szerintem nem kérem át magam sehova, úgyis azt mondta az orvos, hogy be kéne szűntetni a dolgozást egy időre. Hát tessék. ._. December elején nyitunk elvileg. Ami azt jelenti, hogy nem lesz karácsonyra pénzem. Fantasztikus.

Takarékoskodási mode on. ._."""

Kesergés meg elég mára. Remélem mindenki jól van, azok is, akikkel nem tudtam beszélni. Dorka, írok majd mailt, csak legyen már holnap délután. ._. *hajattép*

Oyasumi.

Végre van időm kicsit blogot írni... ma Karinthy-nap volt a suliban, már délre itthon voltam. Állomások voltak meg versenyek, pontokat kellett gyűjteni, stb....  ._. De végre itthon vagyok. ^^

Most fáradt se vagyok, csak nagyon kicsit. Sikerült hét és fél órát aludnom. *-* Meg ugye a Supradin segít. xD

Tegnap bent maradtam tovább a mekiben, mert nagyon sokan voltak. >.< Imádom, mikor az emberek ahelyett, hogy otthon főznének, esznek gyorskaját. ._. De legalább ne akkor, amikor én dolgozom! xD

Negyedkor indulok, megyek Mikohoz. ^^ Aztán összeszedjük Ishiéket, és este Gothika konci. ^^ Még mindig úgy van, hogy Miko nem jöhet. T__T Bár igazán értékelném, ha legalább egyszer felvenné a telefont, mikor hívom. ._. Remélem az sms-eket azért megkapta. *hm*

Még akartam írni... de asszem most ennyit rólam. ;_;

Lényeg:

Szőke. <3

El is felejtettem írni, hogy szombaton bepánikoltam, hogy nem marad dvd cdjapanon, és megnéztem... és már csak nyolc darab volt. o_O Gyorsan megrendeltem. XD De hogy miből fizetem ki, az még kérdés. XD Gondoltam, hogy gyűjtést szervezek az aulában, dehát... azé mégse kéne. xD ^^"

Kicsit aggódom Mikoért... ._. Tudjátok, volt az a vonatbaleset a Debrecen-Budapest vonalon, és ő arra jár haza... nem tudom, hogy haza tudott-e venni, hívtam, nem vette fel, hívtam, ki volt kapcsolva. ._.

Azt mondta, holnap lesz gépnél, de én dolgozom. T_T Úgyhogy nemtom, mikor beszélünk... Miko, írj MiniTokyo-n vagy iwiwen, hogy mit beszéltél anyuddal! <3

És rájöttem, hogy Borinak mindig igaza van. ._. Még most fogok nekiállni a bioszt tanulni...

De befejeztem a Hősök 2. évadját. ^^" *elvonul a sarokba*

Tanulni kéne, mert nagyon sokat felejtettem mindenből... a német drasztikus. Szavakat felejtek, és már beszélni sem tudok. Tavaly évvégén lazán ment a vizsga ötösre, érettségi feladatokat oldottam meg hibátlanul... nagyon remélem, hogy ez is azzal hozható kapcsolatba, hogy mostanában sok mindent elfelejtek. Jó lenne, ha lenne már valamilyen OKA mindennek. T_T

De nagyon brutál, olyanokra nem emlékszem, hogy mi mikor történt, kik voltak ott... nem emlékszem szavakra, betűkre, dalszövegekre.... o_o Félek kicsit. T__T Nem akarok fontos dolgokat elfelejteni.

Nah, megyek, tanulom a bioszt. x__X Holnap doga, meg angolból úgyis kapom a fejmosást, hogy még mindig nem írtam meg a filmelemzést. ._. Nemakarom. T__T

Minna, take care~

És.... Ella kincsem. <3 Utólag is nagyon boldog születésnapot neked!!! *ölelget nagyon <3*

Am, az is biztos, hogy Yasuból tökéletes fangirl lenne. xD

Helycsinálás közben akadtam a klipre, el is felejtettem, hogy letöltöttem anno... Hát, tök jót röhögtem rajta. xD Imádom őket, öt barom... xD *rohangál*

Mert imádom, szeretem, sikítozom, és szerelmes vagyok Saga hangjába. <3333333333 *rohangál*

Pihenésképpen csináltam órarendet. xD Nagyon szép lett. *-* Sagas. XD *beteg*

Most lefóliázom, hogy ne legyen baja. ^^ *értelmes dolgok cirippciripp*

Tanulnom kell magyart. ._. Meg bioszt meg még angolt is... váhhh, egyre jobban utálok iskolába járni, komolyan. ._. Már csak Boriék miatt járok be. XD *repked*

Mondtam ma reggel anyunak a Gothikát... hát, nem tudom. xD Ott akadt ki, mikor mondtam, hogy reggel jönnénk haza megint. XD De szerintem van esélyem. :3

Jézusom, ha Saga tudná, hogy egy órarenden van rajta... o.o"

XD

Megint sikerült egy értelmes bejegyzést összehozni. ^___________^

Beszkenneltem Miko rajzát, a Gazette buli után-t. XD *nyikorog* Majd kint lesz Ella oldalán, ha eljuttatjuk neki valaha. ^^" Csak le kéne tükrözni, mert Miko fordítva rajzolta Ruki fülét, és a balba rajzolta a fültágítót meg a másik négy fülbevalót. oO" De sebaj. XD Imádom azt a rajzot. *-* Chibi Gazette. X333333 *rohangál*

Nyááááááááááááááááááááááá. *rohan énekelni*

I don't know myself

I will fed up, You will fed up with me

Can't you hear my voice?

Saa kite kure~

*nyiffog*

Music: alice nine. - Q.

Mood: *nyiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii*

Location: fölf felett két centivel. ^^

Néha rámjön a dili, ezt észrevettem. xD

Mint pl most is, töltöttem Hősöket, és megnéztem már az első évadot. xD Beteg vagyok ilyen szinten. xD Jó, hogy ilyen gyors a net, az első évad lejött egy óra alatt. xD *rohangál*

És imádom. *-* Hiro tiszta édes, mindig olyanokat röhögök rajta. xDDDD Meg mindenkit tökre megszerettem és tisztára lelkes vagyok és jáj. *-* Már lent van a második évad is, csak most rendet rakok, meg tanulok kicsit, aztán nézem tovább. xD Poén, hogy nem érdekel, hogy milyen sok leckém van. xD

Kikapcsolódok. ^^

Két copfban van a hajam. XD Brutál. XD

Tegnap este végre tudtam beszélni Chivel is. Olyan rossz, hogy ilyen keveset van msnen. T___T Ishiről nem is beszélve... Remélem sikerült ma a vizsgája, szurkoltam. <3 Illetvehát, aludtam még, mikor írta, de a szándék a fontos. xD Mindjárt megyek a blogjára, hátha írt valamit. ^__^

Fél hatkor bemegyek a mekibe, átírom a beosztás, hogy ne csütörtökön dolgozzak hétköznap, hanem kedden, mert akkor még nem vagyok fáradt... és akkor csütörtökön lesz egy hosszú szabad délutánom mindig, és tudok majd találkozni Mikoval és Chivel is. <3333 Csak még ezen a héten nem, mert az már megvan. ._. Kedd, csütörtök, vasárnap... érdekes lesz így Gothikára menni. xD Bár még nem mondtam anyunak, pénzem sincs, szóval lehet, hogy ezt lefújom... De jó lenne menni most, mert utána sokáig nincs semmi. ._.

Am, november 7 NS11, tudtátok? o.o Kicsit néztem még valamelyik nap, mikor olvastam... az egy dolog, hogy szarrá fagyunk, de megint kell majd egy sort rohangálni, hogy mindenki ott legyen. *-* De az az igazság, hogy ha azon múlna, kilométereket is futnék értetek, soksok százat. <3

Nyááááááááááááááá Saga-t akarok. *-* Szerintem nekiállok, és végignézem az összes klipet. XD Tisztára elvonási tüneteim vannak. XD

Saga szeretlek. <3 Meg a nagy orrodat is. XD *sikítva körbefutja a szobát*

Mondanom se kell, hogy fent vannak Case conos képei. x__X Mondanom se kell, hogy beletette azt, amin úgy kapott le, hogy vállon böködött. xD Eltörlek, Case. XD Nagyon. XD

De nembaaaaaaaaaj. Éppen holtideges fejem volt, mert Mikot kerestem. ._. Sebaj. Valahogy most semmi sem idegesít. XD Nemértem. XD *virul a feje*

Nem értem, hogy miért csillagozom össze-vissza. XD Valaki üssön már le. XDDDD *mászik asztal alá*

Megyek, nézek Saga-t meg Hiro-t. *-* *nyifff*

Pááá~ X3

Music: the GazettE - Regret *_*

Mood: pattogós

Place: szobám? xD

Okkal nem válaszolok. Mindenki tudja, mi van, leírtam. Innentől kezdve vége, nem fogok ezzel a témával többet foglalkozni, nem érdekel, és nem is fog. Fél éve gyűjtöttem ezt, hogy leírjam. Fél év nagyon sok idő. Mégis úgy elrepült, mintha meg se történt volna. Talán jobb is lenne úgy mindenkinek. De nem vagyok mindenható, ember vagyok egy egyszerű, hibákkal teli EMBER. Furcsa, hogy mégis szeretek ember lenni. Jó ez, hogy jogom van hibázni, hiszen nem vagyok tökéletes.

Örülök, hogy ember vagyok, és képes vagyok emberi érzésekre. Sok mindenre megtanított ez az év, sok mindent kaptam, és még többet adtam, és fogok még rengeteget.

Köszönök nektek mindent, nélkületek nem lennék most ugyanaz az ember.

Arigatou, Minna. ♥

Jól vagyok, keserű mosolyra futja csak, nem érdekel már semmi, ne aggódjatok.

Ma a suliban szünetben és órákon zenét hallgattam, mióta eltakarja a hajam a fülem, már nem nehéz... rámtört a vinnyogás és a pattogás, mikor a Q.-t hallgattam, és Saga, ohhtejóég. *-*

Most úgy áll a helyzet, hogy nem rendelem meg a dvd-t, csak a novemberi fizetésemből.... Akkor november végére fog ideérni mondjuk. ._. De nembaj. xD Úgyse fogom kibírni, hogy ne töltsem le... Gazette-nél még ment, a többiek már két hete látták a koncit, mire én megkaptam postán. XD Yeee. XD

Holnap lesz kemény három órám. Kirándulnak a tanárok a végzős osztályokkal. ^___^  Úgyhogyhazajövök, tanulok, mint a gép (angol esszé másnapra ._.) aztán négyre megyek dolgozni. ._.

Sok kedvem van hozzá, nagyon látszik? XD

Tegnap is halál forgalom volt, négytől nyolcig köbö meg sem álltunk... hogy esne ki a haja annak, aki mekibe jár kajálni, és nem haza megy főzni. ._.

Tegnap délelőtt, vérvétel után nekiálltam Nightmare meg Gothika diszkográfiát tölteni. ^^ A Gothika meg is van már teljesen, a Nightmare-ből még hiányzik egy-két dolog. Szépen, lassan. ^^

Ma nem is tudom, milyen óra közben... angolon talán. Gondolkodtam egy régi sztorimon, amit még több, mint egy éve kezdtem el, de aztán hagytam a francba ihlethiány címszó alatt. Nem tudom, hogy lesz-e belőle valami, de mindig is szerettem azt a témát... hát, meglássuk. : )

Reita. *-* Meg a kalapács. *-* Hát, gyilkos, az biztos. xD Felemeli a kalapácsot, folyik róla a víz, megfeszülnek az izmai és bezúzza a tv-t. *-* Tejóég. xD Nincs ám rohamom. xD

Ma az orvos beszólt a hajamra. ._. Hogy miért van összevissza. xD Mondom doktornő, iskolából jövök. xD Nem értette. xD aludtam....

Tanulnom kéne. ._. Mondjuk holnapra nincs semmi, csak matek, de ahogy' ismerem magam, elő se fogom venni... De jó lenne mondjuk legalább letölteni a filmet, amiről írni kell holnap angolra. xD

*keres film*

Amúgy kipróbáltam azt a headbange-elést, amit Ruki művel a színpadon. XD Öt másodperc után nyakgörcsöm lett tőle, nem tudom, hogyan csinálja. XDDD *nyakmasszíroz*

Am Gazette.... jó látni, hogy legalább nagyjából rendbe jöttek mostanra. Legalábbis már sehol sincs se Aoi-n, se Reita-n, hogy lett volna valami bajuk... Uruha teljesen más, kicserélődött, de szerintem pozitívan. Kai még mindig nem az igazi, de határozottan jobb, mint mondjuk télen. Jó látni, hogy mosolyog, mikor néztem a Music Japan interjút, figyeltem végig az arcán, és néha nevetett csak, de akkor ott volt az arcán az a régi, mosolygós Kai. : ) Vagy csak meg kell hallgatni a premium radio-t, amiben bemutatták a Leech-et. ^^

Ruki pedig... nem tudom, hogy hol van. Egy... elég nagy változáson megy most keresztül. Csak nézzük meg, hogy milyen volt egy évvel ezelőtt...ugye még nagyban Stacked Rubbish/Chizuru/Burial Applicant... és a mostani Ruki. O_O Hát, mintha két külön ember lenne... remélem megtalálja önmagát. A mostani Chibi is Ruki, de... nem az igazi.

Jeeee, értekezés off. XD Majd kifejtem máskor, most töltök filmet, énekelek, míg be nem rekedek, meg tanulok. ^^

Mesedélután vége~

Jah, új szerelmem van. xD Zeneeeeeeeeeeeeeeeee~

Nem tudom, hogy lesz-e ebből valaha igazi bejegyzés, vagy marad piszkozat, ami talán mindenkinek jobb.

Egész éjjel kattogott az agyam, nem tudtam aludni, úgyhogy a ma reggeli vérvételen előtte rosszabbul voltam, mint utána... Remélem kiderítik, hogy mi bajom van, mert ez így nem mehet tovább...

Megértem, hogy legszívesebben holtan látna. Megértem, tudomásul veszem, és nem tudok mit tenni ellene. Bántottam egy embert, bántottam a lelkét, sosem fogom tudni jóvá tenni. Nem akartam.

Meg akartam ezt beszélni rendesen. Akárhányszor beszéltem erről vele msnen, azt hittem, hogy lehet még ennek talán jó vége is... úgy váltunk el mindig, hogy kicsit megnyugodtam. Utólag belegondolva, esélytelen volt bármiben is reménykedni.

Azt mondhatom biztosra, hogy sosem akarnék szánt szándékkal ilyen szenvedést okozni bárkinek is. Legyen az egy barát, aki engem annak tartott, habár egy kezén meg tudta számolni, hogy mennyit tud rólam, és én róla. Legyen az egy járókelő az utcán, legyen az a legjobb barátom, vagy legyek én - nem akarok ilyen szenvedést senkinek sem.

Késő bánat, tudom. Nem tudom, hogy mikor kezdett ez ennyire eldurvulni. Áprilisban tajtékzott mindenki egy gyerekes vicc miatt, eldurrant sokak agya, és végül idáig jutottunk. Én megbántam, hogy egyáltalán érdekelt egy paródia. Megbántam, hogy foglalkoztam vele, és nem mosolyogtam rajta.

Megbántam minden egyes leírt szót, és ki nem mondott gondolatot, ami ezzel az üggyel kapcsolatban születet. Egyszerűen elfáradtam, nem bírom tovább. Az a vicces, hogy Nana az elején megmondta, hogy ebből én fogok egyedül rokkantan kijönni. Jó volt látni, hogy Shizu legalább mosolyogni tud. Nekem néha az se megy. Ha megy, az pedig nem igazi.

Erről nem ő tehet. Senki sem tehet róla. Talán ott kellett volna kezdeni, hogy lezárni a freefórumot, és nem lett volna baj. Annyit akartam, hogy legyen hol lekötni magam, ha már itthon sem megy minden rendben, és ezzel nem vagyok egyedül. Tudom, könnyen beszélek. Másoknak százezerszer rosszabb. Nem tudom, milyen az a rossz. Ezért csak amiatt tudom magam sajnálni, amit én átérzek.

Tisztában vagyok vele, hogy nem lehet kitörölni senki fejéből, ami történt. A többiek megpróbálták elfelejtetni velem, akármi is volt. Nem ment. És nem értették, hogy miért foglalkozok még mindig ezzel a dologgal. Talán azért, mert bánt. Bánt, hogy én, egyedül ÉN vagyok az oka annak, hogy egy ember összeroppant. Bármit teszek, nem tudom meg nem történtté tenni. Sajnálom.

A bocsánatkérésemet nem fogja elfogadni. Nem tudom, hogy ő olvassa-e ezt a blogot, de el fog hozzá jutni. Vagy jót nevet, és legalább kisebb lesz egy picivel rajta a nyomás, hogy most már legalább annyira szenvedek, mint ő, vagy csak dühösebb lesz rám, mint eddig.

Ember vagyok. Bármennyire is szeretnék, ezen nem tudok változtatni. Utolsó, szemét halandó, akit el lehet taposni. Emberi gondolatokkal, érzelmekkel, emberi hibákkal. Igen, tele hibákkal. Talán sosem álltam olyan messze a tökéletességtől, mint most. Sosem volt hozzá egy parányi közöm sem.

Mindennek ellenére... minden ellenére, ami április óta történt, még magamon is nevetek. Nem tudom, hogy én milyen torzszülött vagyok. Akármit mondok, akármilyen arckifejezést is vágok, azt biztosan tudom, hogy az egyetlen emberi érzés, amire nem vagyok képes, az a gyűlölet. Nem tudok gyűlölni senkit sem, bármi történt. Ahhoz, hogy bárkit is gyűlöljek, legalább annyira kéne ismernem, mint egy legjobb barátot. Ismeretség nélkül nem megy se a szeretet, se a gyűlölet.

Amíg még lehetett volna, addig kellett volna jobban megismernem őt, és utána mondhatnék rá bármit is.

Hiába mondtam mindenkinek, hogy hagyják, ne foglalkozzanak vele, hiába mondtam, hogy majd én beszélek vele... beszéltem, és ez lett az eredménye. Sajnálom. Megpróbáltam megvédeni mindenkit attól, hogy idáig fajuljon. Tartottam a hátam, ameddig csak lehet, hogy ne robbanjon ki vita. Fékeztem mindenkit, hogy írjon nekik, hogy veszekedés legyen, hogy EZ legyen... Kevés voltam, kevés vagyok ehhez.

Magamra vállalom a teljes felelősséget. Gyűlöljetek engem azért, ami történt, vessetek meg, utálkozzatok, és ha azzal vége lesz, hát tépjetek meg az utcán. Csak legyen vége. Csak a barátaimat hagyjátok békén. Itt vagyok én, bántsatok engem.

Össze vagyok kavarodva teljesen, próbálok rendet rakni, de nem megy...Valószínűleg 90%-ban a con hibája, hogy ma reggel egyszerűen nem bírtam felemelni a karom vagy a lábam, egyszerűen nem tudtam kikelni az ágyból. Anyu azt mondta, hogy nem mehetek többet conra, és tuti, hogy Gothikára se fog engedni, legalábbis úgy nem, hogy itt aludjon bárki is... Ez nem a Ti hibátok, Kincsek, nem a Ti hibátok... én csinálok mindent rosszul, nem szeretek eléggé, én vagyok a hibás...

Annyit énekeltem eddig, hogy már hányingerem van, ha kinyitom a számat, de nem érdekel... Kell most egy kicsit, ami csak én vagyok, és azt sosem fogja senki se látni, hogy milyen vagyok, mikor igazán, a lelkemet a hangommal kiengedve énekelek... Az csak az enyém.

Akkor, címszavakban...

Con

Sosem lesz már olyan, mint évekkel ezelőtt volt. Ez volt a... hetedik conom, emlékszem a legeslegelsőre, akkor max öt-hatszázan voltunk. Most olyan öt-hatezren. Nagyon más, lökdösődés, tumultus, anyázás, sikongatás, és egymás eltaposása.

Persze megvan az az érzés, hogy mosolygok, hiszen a körülöttem lévő emberek ugyanazt szeretik, mint én, és ennek megvan a maga varázsa...

Az biztos, hogy soha többet nem megyek ki hajnalban. Hiába voltunk kint fél hat-háromnegyed hatra, hatszor megvariálták, hogy hova is kell állni, tehát azok, akik péntek este ott álltak, ugyanúgy a sor végére kerültek, mint akik reggel ötre mentek ki. Ez nagyon abszurd volt, egyszer kellett volna csak rendesen, jó nagy betűkkel kiírni, hogy mégis ki és hova, és ennyi.

Miután Mikoval háromnegyed hattól fél tizenegyig sorban álltunk, és szétnyomtak, széttapostak minket, de szereztünk jegyet mindenkinek... Nem lesz több ilyen. Szeretettel tettem, őszintén. De amikor láttam, hogy Mikot totál szétnyomják, ráadásul a kilenc jegyből, amit vettünk, egy az övé, akkor kicsit elegem lett. Ha megyek még valaha conra, ÉN fogom megvenni a jegyeket előre, mégpedig úgy, hogy egy hónappal előtte szépen mindenki odaadja nekem a pénzt, és elmegyek, és megveszem. Ennyi.

Szerettem volna Seraphinékat is kicsit többet látni, ha már ilyen keveset találkozunk... Később megvolt rá az okom, hogy miért nem mentem oda hozzájuk, és ez az összefutások köbö 80%-ára mentség, de...

Magamnak nem vettem semmit, csak kitűzőket.... annak is a felét elajándékoztam már. Nincs szükségem semmire... Majd a novemberi fizetésemből veszek egy rakat mangát. Árnybíró 11-et, Nana 2-t, Angel Sanctuary 2, 3-at... Meg még amit szeretnék. Gravitation manga is meg fog jelenni, kaptam szórólapot. Azt is szeretném majd.

Inkább Nanának próbáltam apróságokat összeszedni, ha már nem lehetett ott... A végén külön örültem, mert valaki otthagyott egy Mika Nakashima plakátot Afterparty után, én pedig minden lelkiismeret furdalás nélkül nyúltam le. Majdnem utolsókként jöttünk ki, nem kereste senki, magára vessen, aki nem tudott vigyázni rá... Szóval kapsz plakátot is, Nancsi.

Én

A fülemet éppen szarrá marja az alkohol. Begyulladt mindegyik lyuk, fáj nagyon, nem tudom, miért... Talán mert rajta feküdtem? De szinte mindig az oldalamon alszom... Nagyon jó lesz. Lehet, hogy ki kéne vennem mind az ötöt a francba, és kész...

Nagyon fáradt vagyok még mindig. Hatkor csörgött az ébresztőm, és tényleg nem bírtam megmozdulni, pedig tízkor lefeküdtem. 

Felhívtam anyut, de még nem volt bekapcsolva, hét körül visszahívott, addig próbáltam felkelni, de egyszerűen szédültem, ha felemeltem a fejem, vagy bármit csináltam. Azt mondta hétkor, hogy nem mehet a tanulás rovására az, amit szeretek, bármennyire is szeretem, és hogy le kell állítanunk ezeket a programokat, mert nem lesz ez így jó... Nem fogom kibírni nélkületek, Kincsek.

Afterparty

Délután négy körül léptünk le hazafelé, de köbö fél hatra értünk haza, mert a Határ úton tumultus és várakozás volt vagy fél óráig... Újpest-Honvéd meccs volt, és persze, hogy balhéval járt... Két külön busz és két külön villamos szállította az Újpest szurkolóit, meg vagy száz rohamrendőr. Féltem, szabályosan görcsbe rándult a gyomrom, hogy mi van, ha ezek belénkkötnek, mert nem néztünk ki valami hétköznapian, ha belegondolunk, hogy Miyoko gothlolinak volt öltözve, nem beszélve a többiekről. Mikor egy újpesti nekiindult az Üllői másik oldalán terelgetett kispestieknek, átlendülve a korláton, vagy tizenöt rohamrendőr ugrott rá, minket pedig toltak hátra meg össze, nehogy bajunk legyen... Betömörítettek az üvegfalú, fedett várakozó egyik falához, és a rendőrök körbeálltak, nagyon brutál volt...

Mikor még a várakozóba terelgettem a lányokat, és ott nyomorogtunk, mentek el mellettünk a szurkolók (az üveg választott el tőlük), ütögették, köpködték az üveget... Egy lány elsírta magát mögöttünk.

Állatok vagytok, magyarok.

Mire hazaértünk, olyan fáradt voltam, hogy megmozdulni alig bírtam... közelített a ma reggeli állapotomhoz. De azért volt még annyi energiám, hogy áthúzzam a ruhám, újrasminkeljek, és összetúrkáljtam-vasaljam a hajam. Jah, ami egyébként be lett festve. De csak ott lett igazi lila, ahol szőke volt régen, a frufrumba festett két-két csík inkább bordós-lilás lett, de tetszik így is.

Fél kilenc körül már visszaértünk a PeCsába, röhögtünk-mászkáltunk még egy sort, aztán bemásztunk letenni a cuccokat a két egybenyitott kisterembe.

Akkor kezdtem sikítani, mikor az első szám nem más volt, mint a Boom Boom Satellites-tól az Easy Action. Nem tudom, hogy Case hogyan találta el, hogy ez a kedvenc számom tőlük, de megérte kérni.

Akkor már majdnem sírtam, mikor a Toguro is megszólalt, és nagyon jó érzés volt látni, hogy annak ellenére, hogy ez nem olyan ismert szám a Gazette-től, ugyanúgy sikított-ugrált körülöttem mindenki, legyen az gothloli, hardcore-os, harajuku vagy tüllszoknyás hercegnőjelölt... Ennyit arról, hogy a Gazette nem népszerű, nee, Case?

Kimentem kicsit Flohoz, mert egyrészt rettenetesen meleg volt bent, még talán sosem volt ilyen meleg egy bulin... Majdnem összeestem a fáradtságtól, a szomjúságtól, és mert simán nem láttam, de ennek ellenére vigyorogtam egyfolytában, mint egy hülye... Nem tudom, mennyi idő telt el, de... Meghallottam, hogy megszólalt a Rainbows, és annyit lehetett látni belőlem, hogy egy lilien sikítva berohan a tánctérre.

Ennyit még nem sikítoztam-őrjöngtem, ugráltam, az biztos. Nem tudom, hogy hogyan lehet ennyire fontos nekem egy banda. Egyszerűen... nem tudom. A Gazette nélkül még ellennék valahogy, nagyon, nagyon nehezen, de túlélném, de azt nem, hogy elveszítsem, azt a lelki menedéket, amit az alice nine nyújtani tud.

Imádom a Rainbows-t, nem véletlenül pihen a single a polcomon. Elmondhatatlanul jó érzés volt látni, hogy mindenki velem táncol, velem sikít és nevet, velem örül...

Mikor vége lett, kézen fogtam Chi-t, kértem, hogy menjünk oda megköszönni, mert csokit, na azt nem hoztam... *le volt égve* Szóval majdnem összeesve megköszöntem Case-nek, hogy leadta, csak vigyorgott, mint szokott... na nembaj, nekem ez a szám az első helyre helyezte az afterpartyt a bulik listáján.

A későbbiekben bőven volt még, amire sikítva rohantam be, és bőven volt még, amiről lemaradtam.

Én

Ennek oka igazán... bosszantó. Mindig én vagyok az, aki segít, aki megoldja a dolgokat, akihez akkor fordul az ember, amikor bajban van. Megbízható lennék? Vagy csak túl segítőkész? Mi vagyok én, hogy megbíztok bennem?

Mikor Szaszu odahozta a síró Yupyupot, egyszerűen nem tudtam mit csinálni... nem tudtam azt mondani, hogy bocs, de én most bulizni jöttem, nem pedig azt megoldani, hogy te hogyan mész haza, és hogyan viszitek haza a részeg Nurit.

Miyoko ott állt mellettem, de csak rám nézett, aztán kézen fogtam, és mentünk ki Nurihoz, mert rosszul volt. Mikor a folyosón mentünk, hallottam, hogy megszólal egy MTH szám, nem tudom, hogy a Zetsubou Billy volt-e, vagy a What's up people?, de valamelyik. Olyan erősen szorította a kezemet, és én az övét, hogy azt hittem, elroppan, de nem álltunk meg, hanem kimentünk, és fél óra alatt összekapartuk annyira Nurit, hogy haza tudjanak menni, Miyoko hosszú könyörgések árán szerzett egy MAT-os kocsit, ami hazavitte őket, ezt azóta is csodálom benne... Remélem Nuri jól van, mert azóta nem láttam, és remélem nem verték meg a szülei...

Az bánt, hogy másnap se Yupyup, se a hazavitetett banda semelyik tagja nem mondott még annyit se, hogy uff, vagy valami... Ha már elbasztam az estémet arra, hogy őket hazavitessem Vecsésre, legalább egy halovány köszit elvártam volna másnap, de nem... Mire is számítottam? Hiszen nem vagyunk barátok. Vagy nem tudom... nem így szokás? Hogy megköszönöm?

Miyokoval totál idegbetegek lettünk a  végére, egymást túlkiabálva ordítoztunk az udvaron, hogy kicsit lenyugodjunk, jót tett... ennek ellenére még így is kiabáltunk bent Ishivel, pedig Ő az, aki talán a legártatlanabb mindenben. Sajnálom még mindig, Ishi.

Utána már nem érdekelt, hogy milyen zene megy, táncoltam rá, ha félholt voltam is. Elkaptuk a Rosier végét, kértem Ishinek. Vicces, hogy még Ayabie-ra is táncoltam, ha az volt az... nem tudom.

Még, aminek örülök, hogy az Afterparty eszembe juttatott pár dolgot, amiket régen hallgattam... Még a Trinity Blood anime kapcsán kezdtem foglalkozni a Buck-Tick-el, és a bulin leadták a Limbot... egyszerűen nem tudtam hova tenni, de tudtam, hogy ismerem, és csak a refrénnél ismertem fel, és egyszerűen pattogtam, mint egy hülye... szóval oldalt az új zene: Buck-Tick - Limbo.

Vasárnap

Rossz volt reggel felkelni, nem is ment, szóval el is késtünk rendesen. Tizenegyre értünk ki tíz helyett, de mindenki megvolt, úgyhogy másztunk befele...

Bent megint szétszóródott a társaság, én maradtam Floval, és a többiekkel csak néha-néha futottunk össze. Ishi, Chi, Miko, Thuja és én aztán elmentünk kajálni, mármint hogy Ishi meg Thuja ettek, mi meg kísértünk. xD Legnagyobb meglepetésemre Aru felismert a kínaiban... Nem te vagy lilien? Eléggé zavarba jöttem, de remélem nem látszott...Beazonosított minket a csoportképről, amit Nippon Groove-on csinált rólunk. Remélem, hogy csak innen ismer, és nem máshonnan. Fájna. Elég volt már abból.

Telt, elrepült a vasárnap. Beültünk a cosplay performance végére, és néztük a zenei videókat... amiket ismertem:

Boom Boom Satellites, MUCC, Vamps, Dir en Grey, és.... igen, alice nine. -  Rainbows.

Nem tudtam, hogy ilyen hangosan is tudok sikítani. ^^"

Zengett tőlünk a nagyterem, pedig leghátul ültünk, az emelvényen. Nem baj. Besikítottam, hogy szeretem Saga-t, szóval most már mindenki tudja.

Ápropó bishik... El is felejtettem, hogy még szombaton sikerült megtalálni egy Reita-cosplayert, akivel Miko eléggé össze is barátkozott, Zakuroonak hívják, nem biztos, hogy jól írom le a nevét.. mindegy, lényeg, hogy vasárnap Miko levetette vele az orrkendőt, és a leányzó orrkendővel úgy néz ki, mint Reita, nélkül pedig, mint Saga! XD De komolyan, úgy rohantam ki a wcből, hogy ne sikítsak. XD

Én

Egyébként szimpatikus, nincs vele bajom. Meg most már semmi sem zavar.

Megértettem, hogy Ő milyen, el tudom fogadni, azt hiszem. Meg fogom beszélni vele, hogy csak egy kicsit... egy iciripicit kérek többet, semmi mást. Egy kicsi figyelmet. Egy kicsi időt, amikor csak Én vagyok.

Talán már megszokott, hogy megint veszekedtünk Mikoval. Vagyis igazából én mondtam, hogy mi bánt, Ő pedig elfordult, vagy sértődötten felcaplatott a vonatra. Sajnálom, hogy Chinek végig kellett hallgatnia, legszívesebben befogtam volna a fülét, hogy ne kelljen. Sajnálom, Angyalka.

Miután Miko felhúzta az ablakot, fogtam magam, és eldindultam Chi vonatához. Jött mellettem, nem szólt semmit.

Először és reményeim szerint utoljára sírtam Chi előtt. Nem szoktam sírni. Az nem én vagyok, aki sír.

Most mégis olyan voltam, mint egy gyerek. Lehet, hogy gyerek vagyok még?

Ott volt a mélypont, mikor Shizuék akkor jelentek meg a nyugatiban, mikor a legjobban voltam kibukva. Remélem, őszintén remélem, hogy legalább nekik könnyebb, mint nekem. Hogy legalább ők tovább tudtak lépni, és már csak jót nevetnek rajta. Remélem, hogy én vagyok az egyetlen, akinek az egész ügy máig marcangolja a lelkét.

Köszönöm

Kunninak és Marcsinak a gyönyörű rajzot, és a nagyon finom gumicukrot, amit tegnap este el is fogyasztottam végleg.

Seraphinnak a Saga-s karláncot, itt villog a csuklómon, és csak a mekiben fogom levenni, ott is csak azért, mert muszáj.

Roxxxnak az alice nine. kitűzőt és a PV-s dvd-t, itt nyekergek a Rainbows making of-on. : )

Sang00nak az újságot, és a Gazette posztert, és hogy simán ott volt, és mosolygott.

Miyokonak, amiért ilyen erős.

Ishinek, amiért próbál kímélni.

Chinek, hogy ott volt velem tegnap, és hogy olyan pukkancs, mint én.

Narlothnak mindent.

Nanának, hogy hallhattam a hangját szombat este.

Flonak, amiért van.

Ellának, amiért olyan, amilyen. Mosolyogj, jó?

Szaszunak, amiért nem akar eltűnni.

Dorkának, mert gondolhattam rá, és mosolyoghattam. Van számodra egy kitűzőm. <3

És Mikonak, amiért még mindig a legjobb barátnőm.

Ennyi. Ennyi vagyok. Kiírtam mindent.

just lilien